Érdekes cikkre bukkantam nemrég, ami a Harry Potterből ismert horcruxokkal hozza összefüggésbe egy-egy tárgyhoz fűződő szoros kapcsolatunkat.
J.K.Rowling horcruxnak nevezi azt a tárgyat, amibe elrejti a varázsló a lelke egy darabját, így tulajdonképpen halhatatlanná válik. Ha a teste elpusztul, ő maga nem hal még, életben tartja az elrejtett lélekdarab. Mivel varázslókról van szó, némi mágia segítségével új testet alkothatnak maguknak, ám a lélek megcsonkítása nyomot hagy a külsőn - ahogy ez Voldemorton is látszik. Ahhoz, hogy lelkünket kettészakítsuk - vagy még több részre, ahogy Tudjukki is tette - ki kell oltani egy ember életét.
De hogy is kapcsolódik ez a muglik hétköznapi emberek világához? A cikk szerzője átmeneti tárgyakról beszél, ezek olyan dolgok, amiket többletjelentéssel ruházunk fel. Számunkra sokkal többet jelentenek - még kopottan, lyukasan, kissé szakadtan is - mint amennyit valójában érnek. Elvesztésük valóságos lelki traumát jelent, mintha önmagunk egy darabját dobnák a kukába.
Donald Winnicott angol pszichoanalitikus gondolatait idézi a szerző: a professzor arról beszél, hogy ezek a bizonyos átmeneti tárgyak már csecsemőkorban megjelennek az emberek életében, mikor a csecsemő nem rendelkezik még kiforrott én-tudattal. Anyja és maga közt elhelyezhedő tárgy - például egy gomb a párnáján vagy egy plüssmackó- kiemelt helyet kap az életében.
A mugli horcruxhoz nem kell gyilkosságot elkövetni, azonban ebben az esetben is szükség van áldozatra, ez pedig a valóság megfelelő észlelése és az ahhoz kapcsolódó adekvát kapcsolódás.
"Horcruxot bármilyen, önmagunktól különböző dologból csinálhatunk: konkrét tárgyakból, gondolatainkból, érzéseinkből, eszmékből, vallásból, emberi kapcsolatokból stb. Amikor egy ilyen külső entitást többletjelentéssel ruházunk fel, akkor hasonló dolog történik, mint a varázslókkal: énünk egy részét lehasítjuk, és bezárjuk ebbe az entitásba. Ettől kezdve pedig kénytelenek vagyunk azt foggal-körömmel védeni, mivel alaphiedelmünkre („Nem vagyok OK, és/vagy a világ nem OK”) ráépítettünk egy új hiedelmet: ha sérelem éri ezt az entitást, akkor mi magunk válunk sebezhetőbbé, mi magunk kerülünk közelebb a pusztuláshoz.
És még valami: ahogy a csinos arcú Tom Denem fokozatosan elcsúfult az új és újabb horcruxok gyártása során, a mi testünkön is nyomot hagy, ha „széthasítjuk a lelkünket”. Ez a pszichoszomatikus – azaz a pszichés eredetű, testben megnyilvánuló – betegségek végtelenül gazdag témája."
Mi a véleményetek erről a Harry Potter világon alapuló gondolatmenetről? Nektek vannak olyan tárgyaitok, amiktől ha megfosztanának, egy világ dőlne össze bennetek?
A teljes cikket itt találjátok: sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/04/18/a_muglik_horcruxai
