Mint órán is említettem, nagy érdeklődést mutatok a posztmodern regények iránt. Az olyan könyvekre gondolok, amelyek nem tipikus folytatások – szóval nincs meg bennük a „rántsunk le még egy bőrt róla” elv. Ezek az írások ugyan kapcsolódnak az eredeti regényekhez, azokból táplálkoznak, azonban önállóan is megállják a helyüket.
Az első példa, amit említenék, Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger (Wide Sargasso Sea, 1966) című regénye, mely a Jane Eyre egyik mellékszereplőjének, Berthának a sorsát mutatja be. Charlotte Brontë alkotásában a tébolyodott, őrültségekre kész, csapzott hajú, hálóingben rohangáló nővel találkozunk. A Széles Sargasso-tengerben pedig még jómódú ifjú hölgy, aki kényszerházasságot köt mr. Rochesterrel. A férfi csupán azt tudta Antoinette-ről, hogy szép és gazdag család sarja, azt azonban elhallgatták előle, hogy a lány családjában gyakori az elmebetegség, ezért valószínűséggel ő is hamarosan megőrül. Mr. Rochester Angliába viszi, Antoinette helyett Bertha néven kezdi hívni és teljesen elzárja a társaság elől. A névváltással valósággal megszűnik létezni a szépséges, misztikus Antoinette, Bertha lép színre, az őrült, vad, makacs nő.
Míg Brontë úgy ír Rochester keserű életéről, hogy az alapján nehéz Bertha Masonre nem szörnyetegként látni, ezzel szemben Rhys könyvében – ugyan felválta meséli a nő és a férfi szemszögéből a történetet – Antoinette, mint tragikus sorsú lény jelenik meg, a férfi pedig kíméletlen, érzéketlen és önző alak.
Miért is jók az ilyen stílusú könyvek? Mindenképp más szemszögből fogunk tekinteni az eredeti alkotásra, új utat nyit a képzeletnek, ugyanis ennek a történetnek az ismeretében már másként mozognak lelki szemeink előtt a már jól ismert figurák, valamint meghozza a kedvet, hogy újraolvassunk egy olyan klasszikus, romantikus regényt, mint Charlotte Brontë Jane Eyre-je.
http://en.wikipedia.org/wiki/Jane_Eyre#Literature_inspired_by_the_novel
Itt találtok még Jane Eyre inspirálta irodalmat, mellesleg a Széles Sargasso-tengerből film adaptáció is készült
