"Az a célunk, hogy látszólag összeférhetetlen elemeket hozzunk és keverjünk össze."
Mike Shinoda
Nos... Hogy mi ez? Hát ha már tömegtermelés, akkor szeretném bemutatni, hogy a kedvenc bandám miképp osztotta meg saját kedvelőinek, fanatikusainak táborát. Mert el kell mondanom, hogy több mint 10 éves munkássága során a Linkin Park letett pár dolgot az asztalra, ráadásul ezt úgy, hogy nem engedett a külső nyomásnak, végig saját elképzelési szerint írtak dalt, még akkor is amikor már sokan elfordultak tőlük. Szóval tömegtermelés egy minél inkább zsugorodó tömegnek...
A következőkben tehát a számomra legkedvesebb banda, A Linkin Park leghíresebb albumainak borítót vetem górcső alá. Ezek a következők:
Hybrid Theory (2000), Meteora (2003), Minutes to Midnight (2007), A Thousand Suns (2010).
A Los Angeles-i banda napjaink egyik legnépszerűbb és legsikeresebb zenekara. Ennek kulcsa elsősorban a rock, hip-hop és elektronikus elemekből egyaránt építkező különleges zenei stílusukban keresendő. Ráadásul a mesterien megszerkesztett sorok elképesztő skálán mozgó mondanivalóval rendelkeznek.
A Linkin Park története
Brad és Mike az Agoura-i középiskolába jártak a kilencvenes évek közepén. Az ő fejükben született meg egy olyan banda megalapításának ötlete, amely zeneileg ötvözi kedvenc stílusaikat. Mike képviselte a hip-hop oldalt, Brad a rockot, Rob Bourdon lett a dobosuk, aki már játszott együtt Braddel egy Relative Degree nevű bandában. Ők hárman alapították meg a bandát 1996-ban, Xero név alatt, és további tagokat kerestek maguk mellé. Érettségi után Bradnek a UCLA-n volt egy Phoenix nevű szobatársa, aki a The Snax nevű bandában basszgitározott. Nemsokára ő is csatlakozott a felálláshoz. Mike grafikusnak tanult tovább a Pasadena-i Art College of Design-ban, és ott találkozott Joe Hahn illusztráció szakos DJ-vel. Mr. Hahn adta meg az összetett hangzás harmadik részét, az elektronikus hatásokat. Egy másik Agoura-i sráccal, Mark Wakefield-del kiegészülve az énekesi poszton, 1996 végén összeállt a banda. 3 évvel később, az énekesük, Mark elhagyta a bandát, ekkor jött a képbe Chester Bennington.
A banda ezután Hybrid Theory-ra változtatta a nevét, és az új énekessel gőzerővel láttak neki az újabb számok írásának. Rengeteg kiadónál próbáltak szerződést szerezni, végül 2000 elején többszöri visszautasítás után a Warner Bros. kötött velük szerződést. Azonban nevet kellett változtatniuk, mivel egy angol banda már lefoglalta a Hybrid nevet. A srácok végül a Santa Monica-i Lincoln Park után Linkin Park-nak nevezték el magukat.
Az albumok
Hybrid Theory
2000. Október 24.-én világszerte megjelent a lemez, ami azóta a műfaj minden eddigi eladási rekordját megdöntötte.
"Próbálunk valós dolgokról énekelni, legyen az a saját gondolataink megkérdőjelezése, vagy a bennünk rejlő sötét oldal bemutatása."
A Linkin Park Hybrid Theory-ja a bizonyíték arra, hogy az őket ért sokféle hatás, az újszerű és nyitott
gondolkodásmód és a tehetség meghozza gyümölcsét, egy igen karakteres albumot.
"Ezt akartam csinálni egész életemben, óriási dolog, hogy itt lehetek. - mondja Bennington - A sok munka, elhivatottság és hit átsegít bármilyen akadályon, és az álmok valóra válnak."
Az albumot brutális hangzás jellemzi. hála, a Warner Bros kiváló hangmérnökeinek.
Metal, old school hip-hop és elektronika összekeverve fülbemászó énektémákkal. Végtelenül leegyszerűsített számok: Gitárszóló gyakorlatilag nincs, és a leghosszabb dal az In The End, a maga 3:36-os hosszával.. Ez az egyetlen lassabb szám, úgymond ballada az albumon.
Összességében egy nagyon jól átgondolt és megszerkesztett lemez a Linkin Park debütáló albuma. Felül tudtak emelkedni a nu-metal őrület tucat zenekarain. Én személy szerint ezt Chester Bennington karakteres hangjának és jól eltalált dallamainak tulajdonítom, mely valahol az üvöltés és éneklés határán helyezkedik el. Mindemellett azonban meg kell említenünk producerük, Don Gilmore munkásságát, akinek feltűnésével jött a valós idejű világhírnév is.
Meteora
A LP második nagy lemeze, amely 2003-ban jelent meg. Nevét az hatalmas kősziklákra épített ókori görög kolostorok után kapta.
Az album bár nem tudta megismételni a Hybrid Theory sikerét, még így is rövid időn belül többszörös platinalemez lett.
Bár stílusában ugyanazt hozta, mint az első lemez, akadt a rajongók közül aki úgy gondolta ez már nem az a bizonyos”fejlövés” jellegű zene, amit a HT hozott magával. Természetesen azonban ezek csak a szélsőséges vélemények. Én magam úgy gondolom, hogy a Meteora 100%-ig hozta a tőle elvárt hangzásvilágot és semmiben sem tér el a korábban kialakított stílusától. Valójában talán túlzottan is az
első lemezhez hasonlít, tehát nem igazán hozott újat a banda, de mivel nekem az első lemez igazán tetszett, ezért nem is bántam. Sőt, úgy gondolom, hogy sokkal összeszedettebb lett a banda
Minutes to Midnight
Nos 2007-re új hangzásvilágot ígértek a srácok. Hát ezt szépen be is tartották.. Az albumról előzetesen elkezdtek kiszivárogni a számok. Elsőként a What I’ve done, majd a Given up is napvilágot látott. Később amikor a No more sorrow is a rajongók kezébe került, már sokan teljes joggal reménykedtek benne, hogy a régi LP visszatért. Azonban a teljes album kikerülésével csalódniuk kellett. A fiúk egyáltalán nem tértek vissza a gyökerekhez. Egy teljesen más irányba indultak el. A nu-metalos hátterükkel mintegy leszámolva, ez a lemez sokkal jobban hasonlít egy pop-rock albumra. A zenéket hallgatva, észrevehetjük, hogy Mike rappje háttérbe szorul, míg Chester vokálja erőteljesebb, amit én nem is bánok, hiszen korunk egyik legzseniálisabb énekesének hangját hallgatni mindig nagy öröm.
A Thousand Suns
A banda legújabb, 2010-es szerzeménye. Talán nem kockáztatok túl sokat azzal a kijelentéssel, hogy ez az idei év legvitatottabb albuma.
Olyan sok ember várta, olyan régóta és olyannyira más lett ez, mint bármi, amit eddig a Linkin Park alkotott, hogy szinte természetes volt, hogy két részre szakad a még Minutes to Midnight album után is többé-kevésbé egységes LP fanatikusok tábora: vannak, akik szerint zsenik és természetesen fantasztikusnak tartják az albumot és vannak akik szerint Chester-éknek elmentek otthonról. Ez ugyanis már egyáltalán nem ugyanaz a zene amivel a banda berobbant a zeneiparba. Akinek már a Minutes to Midnight sem tetszett, annak ez a lemez egyenlő egy érvágással.
Nu-metalt már nyomokban sem tartalmaz a lemez, ellenben annál több elektronika, samplerek hallhatóak benne. Meglehetősen sok szemszögből változott tehát a banda, de most nézzük meg mik azok amiért még mindig azt tudjuk mondani hogy jó a zene amit hallunk…
Először is Chester hangja uralja a dalokat. Nem győzöm hangsúlyozni micsoda hangterjedelme van. Az albumon szerepel gyönyörű, lassú, lírai szám, és bár nem annyira mint régen, de azért pörgősebbnek mondható szám is amiben üvöltései megszokott hihetetlen tisztasága köszön vissza. Egyszerűen elképesztő hogy teli torokból üvölt és mégsem igénytelen garázsénekről van szó, hanem egyszerűen jó hallgatni!
Annak ellenére, hogy sutba dobták a rockot, még nem felejtettek el jó dalokat írni. Bár nem tudom mennyire lehet dalnak nevezni némelyiket; van amelyikből teljesen hiányzik pl. a refrén. De valahogy mégsem támad hiányérzetem, legyen szó bármelyik szerzeményről.
Koncepciója szerint, ez egy politikai album, a háború témakörét járja körül. A szövegek természetesen ennek a jegyében íródtak és meglátásom szerint jobban sikerültek, mint bármelyik eddigi lemezen.
Negatívumként pedig nem mást tudnék felhozni mint a borító.
Bár a színvilága illik a zenéhez, hideget és valami megfoghatatlan Photoshopos hatást áraszt. Hiányzik róla legalább egy felirat, bár lehet hogy ezzel az volt a céljuk, hogy mindenféle karakter nélkül is beazonosítható legyen az album, számomra akkor is túlontúl nonfiguratív ez a forma.
Végül
A Linkin Parkos srácok sikere világszerte óriási. Rengeteg turnét visznek végig. És hogy miért nem látott még Magyarország LP koncertet?
Egy Campus fesztivál alkalmával felmerült a zenekar neve, mint esetleges fellépők:
„ A szakmában igazán járatos embereket kérdeztünk meg először, ők 120-150 ezer euróra taksálták a zenekar gázsiját. Mindenki megdöbbent, amikor a hivatalos megkeresésünkre megérkezett az ajánlat, amiben 350 ezer eurót kértek (közel 100 millió forint), ezen felül kellett volna még fizetnünk minden költségüket. Ez a mi teljes költségvetésünket elvinné” magyarázta Miklósvölgyi Péter- A Campus fesztivál vezetője.
Érdekes hogy még mindig ugyanazt és ugyanúgy csinálják ahogy ők akarják. Nem ferdülnek el olyan irányba amerre mások akarják. Talán ettől nagyok. Szóval látszólag úgy néz ki nem mindenképpen arra megy ki a játék, hogy minél többen megvegyék a lemezt, hanem hogy hallathassák magukat, ezt bírom.
